A tékozló fiú

Lukács 15-ben találjuk a tékozló fiu példázata. Ez a cím nem jelenik meg a Szentírásban, és elhomályosítja azt a tényt, hogy ez a példázat egy gazdag embernek mind a két fiáról szól. Az ifjabb, akiről kapta nevét ez a példázat, előre kéri apja örökségének felét és elpazarolja kicsapongó életre. Ami egy gyakori téma Krisztus példázataiban, a fiatal ember apja nyitott karokkal elfogadja a bűnbánó fiát, amikor hazatér. Krisztus hallgatóságát viszont érdemes figyelembe venni. Jézus mondta ezt a példázatot a farizéusok panaszára, hogy Jézus bűnösökkel étkezik. Nyílván ki szerette volna emelni, hogy Isten szereti minden gyermekét, és soha sincs későn, hogy megtérjünk az Atyához, de ezt a példázatot leginkább azoknak intézte, akik elitélik a töredelmes bűnözőket, és igazságtalannak tartja fogadásukat, akiket az idősebb fiú jelképez. Gyakran a magukat igazlelkűnek tartóak (jómagam is beleértve) hibások ezen a téren. Azt hisszük, hogy a jövevények Isten királyságában nem képesek mindenre amire mi, hogy valahogy kevesebbet fognak kapni, hogy nem lehetnek olyanok mint mi, Isten úgy nevezett igazi követői. Elutasítjuk és kiközösítjük őket. Jézus ezzel a példázattal arra emlékeztet, hogy mindnyájan szűkölködünk Isten előtt, hogy mindenkinek ugyanaz a jutalma a mennyországban. Isten örvend a gonosz léleknek, aki bűnbánatot tart, és elkárhoztatja az igazlelkűt, aki bűnözik. El kell fogadni a megtérteket, mert mindannian azok vagyunk. Számtalanszor meglepődtem az érdeklődőim fejlődésén missziós szolgálatom alatt. A Krisztus hajta végre ezeket a hatalmas változásokat a szívünkben, nem szabad büszkének lenni a saját jóságunkra, sem nem szabad elitélni Istennek semmelyik gyermekét, mert Isten ismeri a csillagok számát, és mind drágák neki.

Ezékiel 33:11-12
Alma 5:14 (Mormon könyve)
Zsoltárok 147:3-4