A gazdag ifjú

Nagy tanulságot vettem a gazdag ifjú történetéből (Márk 10). Amikor a gazdag ifjú megmagyarázza igazlekűségét Krisztusnak, így reagál: "Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé õt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet" (21-es v). Először is, az tűnt fel, hogy Krisztus megkedvelte jó szándékai miatt. Krisztus akkor is nagyrabecsüli párányi erőfeszítéseinket, amikor hiányosak (mindig is azok lesznek), mivel tudja mire vagyunk képesek. Abban is van egy megható lecke, hogy amikor egy bizonyos szintet elérünk, nem áldásokkal jutalmaz az Isten, hanem megpróbáltatással, a fejlődésünkhöz szükséges következő lépéssel. Az igazi jutalmak mindig belül vannak, és inkább lelki erőkben mutatkoznak meg, mintsem világi javakban vagy dicsőségben. Ahogy tovább magyarázza a fiatal embernek, Krisztust követni leginkább az ellenkezőt jelenti. Velem is történik ez szép lassan. Úgy érzem, hogy az Úr mindig ujabb utat ad nekem, mindig többet kér tőlem fejlődésem céljából, és rajtam múlik, hogy megteszem-e a következő lépést. Minden napban rejlik lehetőség, hogy hasonlóbbá váljak a Mesterhez. Krisztus szavaival befejezném, mivel ez az útmutatóm az életen át: "Jer, kövess engem, felvévén a keresztet."